Gépjárműparkom története és egyéb témák

Nagymotort kéne venni és egyéb napi témák

Az igazmondó szerelő

Elkelt a Piaggio

2019. január 28. - wannabebiker

A Piaggionak már csak a hűlt helye van a garázsom előtt, erről szól ez a mai cikk.

A tavalyi évben a Peugeot robogó után ugye elkapott a láz, hogy kell egy robogó nekem is, csak 50estől nagyobb, így került hát a hányatott sorsú Piaggio X9 hozzám, amit annyira helyreállítottam, hogy lehessen használni legálisan, a lényeg, hogy a lehető legolcsóbban akartam megúszni, mert azt tudtam, hogy nem fogom sokáig megtartani.

Ezeknek a 15-20éves 250-es robogóknak az árszintje jelenleg, olyan 200-250e Ft, (ami ettől olcsóbb az már a szemét kategória, tuti van valami hendikepje) ebbe kellett beleférnie minden javításnak és egyéb költségnek, ha nem akartam ráfizetni, éppen sikerült is nullára kihoznom, egyébként buktam volna ezen is, amit nem akartam, úgy voltam vele, hogy akkor nem adom el, elegem van már abból, hogy eleve jó áron hirdetek valamit, de még abból is alkudozni akarnak. Volt pl egy debreceni fickó, az kétszer is ott volt nálam, nézegette a Piaggiot, ugyan direktben nem kérdezett rá, de próbált utalgatni rá, hogy 2 házzal arrébb feleennyiért lehet venni kétszer ilyen jót.

Nem emlékszem már hányadik adásvételem volt ez, sohasem számoltam, de néhány dolgot mára megtanultam, igaz ezért a "tanfolyamért" igen komoly tanulópénzeket fizettem.

Az első dolog, hogy ha megveszek valamit és két hét múlva csak a pénzt látom benne, ami benne áll, akkor az már veszett fejsze, nem fogom megtartani, nem szeretem és nem is fogom megszeretni, teljesen felesleges tovább költeni rá, ablakon kidobott pénz.

Mint ahogy azt is megtanultam, hogy teljesen felesleges az eladás előtt bármit is rákölteni a gépsárkányra, úgysem jön vissza, sőt, ugyanúgy a kidobott pénz kategória. Mert ez úgy működik, hogy a használtjármű vásárlónak a legritkábban van pénze normális járműre, ezért megnézi, mi az adott típusból a legolcsóbb, és még abból is alkudni akar. Ha valakinek ráfér az arcára persze ilyenkor lefestheti a Munkácsy trilógiát szavakban a jármű állapotát tekinve, a vevőjelölt úgyis majd csak két nap múlva fog reklamálni a döglött akksi miatt, addigra meg hol lesz már a bekaphatod139 Kft?

A harmadik lecke pedig az, hogy, hogy adott tipus legolcsóbb darabja általában a legnagyobb szemét , bár az ár semmire nem garancia, bármilyen árszinten lehet szemetet találni.  A másik véglet a túlárazott szemét, pl egy sima Zsiguli 150e km-rel, szeretett, nagy becsben tartott, nagypapa szeme fénye 1000000 Ft-ért. Arany középút ugye.

A negyedik lecke, hogy az adásvételhez idő kell. Gyorsan jót venni, vagy gyorsan jól eladni komoly művészet, egy átlagembernek ez nem fog menni, ezt is tanulni kell, mint minden mást, ismerni a piacot, a vásárlói igényeket, mit lehet, mit nem.. Ha holnapra kell egy autó, mert apának új munkahelye van, vagy jön a gyerek, vagy akármi, akkor az vagy drága lesz vagy szar és két év múlva megint kell majd egy másik, mert már rá sem bírsz nézni, annyit költöttél rá. Ha gyorsan kell eladni, amíg megvan a kiszemelt, vagy kell pénz kenyérre, akkor az csak nagyon nyomott áron fog menni. Minél kevésbé keresett típusról van szó, annál nyomottabb áron.

Az ötödik lecke, hogy mindent el lehet adni. Nincs olyan, hogy egy jármű eladhatatlan, ha más nem, vasba, de akkor is eladható. Ha valamit nagyon nem tudsz eladni, akkor ott két baj lehet. Vagy nem hirdeted vagy rossz az ár. Ha hirdeted, és nincs vevő, akkor rossz az ár. Ha hirdeted és van érdeklődő (az íméles, sms-es vagy bármilyen más írott üzenet nem számít semmit) azaz megcsörren a telefon, akkor az ár jó, onnantól már csak türelmesen ki kell várni azt, aki meg is veszi. Itt a fő szűrő az, hogy aki alkudozik, az nem akar venni. A háromszázat adok érte, meg a feléért rögtön indulok típusú érdeklődő azonnal kizárható komolytalan álmodozó, aki azt hiszi, hogy minden eladó olyan mint ő, meg van szorulva és kell a pénz. Az ilyennél én megköszönöm, hogy hívott és leteszem a telefont. Ha valaki venni akar, akkor az alkudozni fog, de eleve csak az után, hogy megnézte, amit venni akar.

A hatodik leckét pedig tegnap tanultam. Jöttek megnézni a Piaggiot, egy szerelő srác vette meg az ügyfelének. Messziről jöttek, elmondtam neki mindent előre a telefonban, hogy nagy meglepetések ne legyenek, senkinek sem jó az, ha a helyszínen derülnek ki olyan dolgok, amik miatt eleve el sem indultak volna, például, amikor én vettem ezt a robogót, az eladó csak annyit felejtett el közölni, hogy nincs a nevén.... A vásárló is ott volt ugyan, de láthatóan annyira vakon bízott a szerelőjében, hogy szinte alig nézte a motort. A nagy kérdésre, hogy vegyük-ne vegyük a szerelőtől várta a választ, aki pedig igen okosan a következőt mondta:

- tetszik neked a motor? Mert ha igen, akkor megveheted, akkor nem fog fájni, amit költeni kell rá. Én mondom nektek, barátaim, arany igazság ez, mert a géperejű járművek, legyenek akármilyen márka gyermekei, a francia fostól kezdve a FIAT-on át (Fehler in allen Teilen - minden része hibás) a Fordig (Ford kaufen, Ford fahren, Ford schmeissen - venni, használni, eldobni), költeni mindegyikre kell.

Ha új azért, (Lízing, casco, teljesítményadó, értékvesztés) ha használt azért (karbantartás, amortizáció kézben tartása). Tudja ezt mindenki, ez csak annak fáj, aki még elhiszi hogy aprópénzért újat vehet :-)  

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://wannabemotoros.blog.hu/api/trackback/id/tr7514592920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.