Gépjárműparkom története és egyéb témák

Nagymotort kéne venni és egyéb napi témák

Harc a kilókkal

ha hízni akarsz, kövess!!

2019. január 04. - wannabebiker

2019, új év, új január, új fogadalom.

ovrw.jpg

Lefogyok!

sorban legalább a 15. januárban mondom ezt, de az is lehet, hogy a 20. ilyen január ez, a végeredmény szempontjából teljesen mindegy. Aztán menetrend szerint bukok, a különbség csak abban van, hogy egy hét, vagy 12 kell a bukáshoz, ahhoz, hogy visszatérjek a berögzült szokásokhoz.

Honnan indultam?

13 éves koromig átlagos testalkatú gyerek voltam, se túl sovány se túl kövér, tök átlagos. Arra emlékszem, hogy viszonylag sok édességet ettem, az a kis dobozos mogyorókrém, amit kismókusok kenyérre is kenhettek, nagymókusok meg süteménybe is tölthettek, ugyanennek a diókrém változata, vagy a fagyasztott málna/eperkrém, ami olyan dobozban volt, mi ma a Delma margarin pl, vagy a sűrített tej, vagy kisebb koromban az Ibolya szelet volt a kedvencem, ami a zselés szaloncukorra hasonlított, az ABC csoki, a Boci csoki, a gyümölcsjoghurtok, a papírcsomagolású túró-rudi, szóval tisztán emlékszem, az édességek jelen voltak erősen a gyerekkoromban. Aztán enni is szerettem, mindig, de ez fiatal koromban nem volt probléma.

Az első hízásokra az nyolcadikból emlékszem, egy vándorherére kapott hormonkezelést követően. Azt nem hiszem, hogy a hormonkezelés miatt híztam el, de az alkatom megváltozott, kialakult, ami azóta is megvan, mármint maga a búvárruha alak, azóta csak a teleszarás mennyisége változott. A hormonkezelés eredményeképpen megnőttek a melleim, ami egy fiú tekintetében sajnos komoly gond. Nem nagyon, csak annyira, hogy a halálba cikizzenek miatta a fiú osztálytársaim, éppen emiatt, soha nem szerettem utána focizni, főleg amikor az egyik csapat vegye le a felsőt volt a felállás. Azóta tudom, hogy a szervezetem a nagymennyiségű kívülről bevitt férfihormont kompenzálta így, a megnövekedett női hormon termeléssel, pont mint egy elbaszott testépítő esetében. Innen is tiszteltetem azt a baromarcú orvost, akit ezt felírta, bár a másik opció a műtét lett volna, valószínűleg anyám ezt akarta elkerülni.

17évesen, a katonai kiképzés végén 64 kiló voltam, ami azért elég durva, az akkori önmagamhoz képest is, mert emlékeim szerint olyan 75 kiló környékéről indultam előtte. Egyáltalán nem voltam elhízott, de a zsírpárnák már megvoltak a megfelelő helyeken.

Az első komolyabb hízásom 21 évesen következett be, akkor már egyértelműen az evés miatt, Mint említettem, mindig is szerettem enni, imádom a tésztát, a krumlit és ráadásul úgy ettem, eszek, hogy a kimért adagot gyorsan behabzsolom, aztán még csipegetek az edényből.

Ja, a gyors evés. Katonai iskolába jártam, ott sorbanállással együtt 20 perc volt az ebédre. Hamar megtanultuk és azóta sem tudom levetkőzni. Tehát, ha hízni akarsz, gyorsan egyél, olyan gyorsan, hogy mire az agyad felfogja, hogy eszel, addigra már a repetát is tudd le.

Aztán imádtam olvasni, főleg evés közben, az össze akkori könyvem csupa kaja morzsa meg zsírfolt. Az azért jó, mert közben nem az evésre figyelsz, csak tömöd magad, két legyet egy csapásra, az eredménye, hogy mire elolvasol egy fejezetet degeszre eszed magad.

Szóval az első hízás végére valahol 83 kiló körül voltam, azaz kb 10 kiló plusz olyan 3 év alatt. Aztán egy ideig semmi komoly, közben 4 évig viszonylag komolyan gyúrtam, futottam, úgy, hogy kezdett rajtam látszani, főleg a vállaimon, de sportos testalkatú nem lettem. Majd 28 évesen megszületett az első gyerekem. Amikor a feleségem teherbe esett, azon a napon elszívtam az utolsó cigimet, a csikket kidobtam az ablakon és onnantól jó 10évig nem dohányoztam. Letettem a cigit. Az eredmény? 2 év alatt plusz 20 kiló, 103 kiló élősúly.

A cigit letenni könnyű volt, egyszerűen csak nem gyújtottam rám. Az általa kiváltott jutalomérzetet azonban nem, azt nem tudtam letenni, így azt evéssel pótoltam. Nem úgy kell elképzelni, hogy állandóan zabáltam, meg a kólát vedeltem, soha nem voltam ilyen. Egy harapás csoki, aztán 20 perc múlva még egy, vagy egy szelet süti a hétvégi sütésből, aztán binge eating eltűnt a fél tepsi. Igen, ilyen úgynevezett rohamokra emlékszem, ahol egyszerre bezabáltam 3 adagot abból, ami nagyon ízlett, leginkább a sütikből.

Amikor 103 kiló voltam, az már látszott rendesen, főleg az arcomon, ilyen behízott disznó fejem lett és akkor azon nagyon lesokkolódtam, 2002ben, amire azt mondtam: nem eszek! És akkor következett egy 3 hónapos periódus, amikor tényleg nem ettem semmit, vagy csak alig valamit. Egy kiflit egész nap, salátát, vizet szóval ilyesmit. Akkor 3 hónap alatt fogytam 13 kilót, lementem 90re. Nagyon kemény időszak volt, utána azt mondta, soha többet ilyet, állandóan éhes voltam, szinte fizikailag fájt az éhség, nagyon rossz volt. Azóta sem tudtam megismételni, pedig próbáltam.

Excel táblában vezettem mindent, a célsúlyt napi/heti/havi bontásban, ami összesen 20kiló fogyás lett volna, de ugye a közepe körül feladtam, nem bírtam tovább. Semmi extra nem volt, nem költöztem be a mekdonálcba utána, csak megint ugyanúgy ettem, ahogy régen, azaz este 8 után is, sok szénhidrátot, ésatöbbi. Az egyetlen dolog, amit megtanultam ebben a 3 hónapban, hogy azokon a napokon, amikor akár csak egy morzsa szénhidrátot ettem, megállt a fogyás, amikor nem ettem szénhidrátot, minden nap kevesebbet mutatott a mérleg. 

Ja, hab a tortán, hogy a 13 kiló fogyás után maga az alakom semmit nem változott, ugyanis 90 kilósan is több voltam az ajánlottól illetve nem lettem egy csapásra adonisz sem. Egy céges csapatétő alkalmával volt welness részleg a hotelben, ahol a kollegám röhögve jegyezte meg, hogy mi, C kategóriás testűek bla-bla-bla Az nagyon szíven ütött, én abban voltam, hogy milyen sokat fogytam, büszke voltam magamra, ez meg így le C kategóriázott, asszem' ott hagytam fel a komoly diétával.

Aztán a 30as éveim így teltek el, lassan de biztosan gyarapodtam, mármint testsúlyban, hála az evési szokásaimnak. Nem sokat egyszerre, heti 20 deka, fel sem tűnik, a trend, ami aggasztó. 2008 óta volt még két stresszesebb munkahelyi periódusom, aminek hála visszacsúsztam a cigire, egyszer majd 5 évre meg egyszer 1,5re, amit a stresszforrások megszűnésével letettem ugyan, de a helyébe ettem, így ma, 2019.01.04.-n pontosan 110 kg-t mutat a mérleg.

45 éves múltam, idén nyáron töltöm a 46-ot. Számomra a testsúlyom úgy érzem, nem esztétikai kérdés. Már nagyon régóta nem akarok tetszetni senki olyannak, aki nem fogad el úgy ahogy vagyok, szóval nem ez motivál. Nem motivál a kockahas blog sem, szóval leszarom a férfiideált, bár jó lenne, mint a Shrekben, meginni valami löttyöt, aztán reggelre szexin ébredni, de ettől sokkal jobban motivál az egészségem megőrzése.

Én már beléptem a változó korba, amikor is az ember teste elkezd változni, (vissza)fejlődni, romlik a hallás, a látás, egyre többször fáj a derék, az első visszerek ésatöbbi. Az én családomban apai ágon komoly veszély a cukorbetegség, ami úgy gondolom, ha így folytatom tovább engem sem fog elkerülni. Egyre nagyobb gondot jelent a cipőfűző megkötése, a hirtelen megterhelések kivédése, valahogy elfogy a levegő, illetve hirtelen terhelésnél izzadok, mint a kacsa, ami gondolom a szívem teljesítményével lehet összhangban.

Szóval tennem kell valami, mindeképpen, muszáj. Éhezni nem akarok, nem tudok. Az evést nem lehet egyszerűen letenni mint a cigit, valahogy változtatnom kell azon, ahogy étkezek, egyszerűen sokkal tudatosabbnak kell lennem abban, amit beviszek a szervezetembe. Nem lehet ész nélkül minden nap degeszre zabálni magam, csak azért mert valami ízlik. Az ember egyszerűen nem lehet minden nap boldog, kellenek az időszakok, amikor nem vagy az, amikor felkészülsz arra, hogy az legyél.

Valaminek változnia kell. Most nem szeretnék februárban magam előtt ismét megszégyenülve bontani egy újabb tábla csokit. Fel kell vennem a harcot a kilókkal. Nem merem kijelenteni, hogy most valami megváltozott bennem, csak azt merem kijelenteni, hogy most már nagyon akarom, hogy megváltozzon. Változtatni akarok az életemen!

Hoigy hogyan sikerül? Megírom majd, ha érdemesnem találom. Sok sikert kívánok magamnak.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://wannabemotoros.blog.hu/api/trackback/id/tr8714534960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2019.01.04. 16:18:54

Melyik katonai suliba jártál?
Ajánlom a rendszeres testmozgást, csökkentett CH bevitellel kombinálva.

wannabebiker · wannabemotoros.blog.hu 2019.01.04. 17:02:56

@Burgermeister: Debrecen katkó. Az eszemmel én is egészen pontosan tudom mit kellene tennem ;) de azért köszi

Burgermeister 2019.01.05. 15:17:28

@wannabebiker: Mikor jártál oda? Lehet ismerjük egymást.:)

wannabebiker · wannabemotoros.blog.hu 2019.01.05. 22:29:56

@Burgermeister: 87-91. Kicsi ez az internet. Te is oda jártál?

Burgermeister 2019.01.06. 06:24:30

igen, valóban kicsi, kinek az osztályába jártál?

wannabebiker · wannabemotoros.blog.hu 2019.01.06. 11:16:47

@Burgermeister: hihi, bakochba? Amiket kérdezel azt előre elárulhatod te is

wannabebiker · wannabemotoros.blog.hu 2019.01.08. 14:40:04

@Burgermeister: szuper; akkor már csak 29 tippem lehet, kit takarhat a polgármester nick ;-) bár az évfolyamtársaim nevére sajnos egyáltalán nem emlékszek már, csak néhány becenév van meg, Fütyi, Loki, Gólya, Séró ilyesmi :-D

Burgermeister 2019.01.11. 19:32:38

Gólya? Passz, nem tudom ki ő.

wannabebiker · wannabemotoros.blog.hu 2019.01.15. 09:23:44

@Burgermeister: akkor nem értem, hogy járhattál a másik osztályba. Gólya volt a legmagasabb gyerek, kb egy fejjel magasabb volt mindenkitől, nem lehet elfelejteni, no de nem baj ez, tudod, mint az indul a bakterházban Koncz bácsi: hát ismertem az apádat!, olyan magas ember vót, nem? az anyád meg valamivel kisebb :-D

Burgermeister 2019.01.16. 06:48:33

Voltak magas srácok, de nekem a Gólya nem rémlik!