Gépjárműparkom története és egyéb témák

Nagymotort kéne venni és egyéb napi témák

Félelem

2018. december 19. - wannabebiker

A tegnap előtti bejegyzésem kapcsán, sokat gondolkodtam azon, hogy mi is történt? Az egész úgy kezdődött, hogy van ugye ez a 400 órás túlóra keret mizéria. Én meg írtam erről egy bejegyzést, ami önéletrajzi elemeken alapul, ugyanis én is és a feleségem is dolgoztunk az elmúlt húsz évben olyan helyeken, ahol túlórázni kellett, és egy kicsit megérintett engem is, de a cikk igazából nem ezért született meg. Én már olyan helyen dolgozom, hogy gyakorlatilag akkor dolgozok, amikor akarok, illetve ahogy az ügyfelek diktálnak, egy nagyon laza keret van, inkább csak irányadó jelleggel. Nem nagyon szoktam túlórázni már, de régebben előfordult, ha itt van túlóra, kifizetik azonnal. 

Mennyi a 400 óra?

Egy hónapban általában 20-22 munkanap van, ami olyan 160-176 munkaórát jelent. Annak idején, 1994 és 1996 között külföldön dolgoztam, órabérben, nehéz fizikai munkát, olyat, amit a bennszülött németek nem voltak hajlandók elvállalni. Nagyon kevés német állampolgár dolgozott velünk, akik igen, azok is lecsúszott figurák, idősek, drogos fiatalok vagy egyéb hendikeppel rendelkezők voltak. Az alapbér itt valami 8 DM volt, túlóra pótlékokkal együtt felment 10-12-re, amivel már komoly pénzeket lehetett keresni. Volt olyan, hogy egy hónapban 290-300 óra összejött, igaz, ehhez majdnem minden nap, szombaton és vasárnapokon is dolgoztunk, nemritkán 12 órákat. Nem volt gyenge, hetekig egyfolytában 12 órákat nyomni, gyakorlatilag enni meg aludni jártam a szállásra, minden ébren töltött időmet a munkahelyen töltöttem.

Család nélkül, egyedülálló, nincstelen huszonévesként még megcsináltam ezt, bár néha nagyon kegyetlen volt az éjszakás műszakok után még 4 órát ráhúzni, vagy vasárnap reggel hattól este 6-ig dolgozni. Sok választási lehetőség nem volt, mert aki nem túlórázott, azt utána nem hívták, illetve mi egy kocsival mozogtunk többen és ha mondjuk a sofőr mást akart mint a többiek, akkor sem maradt sok opció.

Értem és tudom, hogy ez a mostani törvény nem nekem szól, hanem azoknak a jövendő ukrán, román és egyéb nációjú ideérkező vendégmunkásoknak, akik itt fognak robotolni például a BMW gyárban mint biorobotok, csak ugye ezzel nyilvánosan nem lehet érvelni, a legnagyobb bevándorlási félelmek közepette. 

Mielőtt elmondanám, hogy miért is született meg az a cikk, még egy másik téma.

A túlórás cikk a blogom történetének messze a legolvasottabb cikke lett, több látogatója volt, mint a 3 legolvasottabb cikkemnek együttvéve. Mindezt úgy érte el, hogy nem volt címlapos kiemelés, semmilyen. Sokat gondolkodtam azon, mi lehet ennek az értelme. Ahogy aktiváltam, azonnal voltak olvasók, mire egy pár óra múlva visszanéztem, már jóval 10000 felett járt a nézőszám, és kicsivel 21000 alatt állt meg. Utána volt még egy cikkem, ugyancsak politikai témájú, mindössze 22 látogatóval, azaz szinte senki sem olvassa, mint a blogomat általában. Nincs ezen sok csodálkozni való, ez egy énblog, engem érdeklő témákkal, nulla marketinggel.

Aztán a magas látogatószám mellett több, mint 120 komment volt, amikor is úgy döntöttem, hogy letiltom a kommentelést. Először kitiltottam egy-két nyilvánvalóan rosszindulatú agyhalottat, majd mivel ezt hamar meguntam, letiltottam az egészet a fenébe. Szóval honnan ez a rengeteg olvasó és miért ez a rengeteg komment? A kommentek között egyetlen egy értelmes hozzászólás sem volt, zagyva, értelmetlen, többségében rosszindulatú, ítélkező, egynémely esetekben erőszakos. Mi értelme van ennek?

És akkor erre is rájöttem. Hát kérem szépen, a megfélemlítés. Ugyanaz, mint ahogy a tegnapi tüntetőknek a kamerába kellett mondani az adataikat, úgy az én egyszerű cikkemet is elárasztották ezek az értelmetlen kommentek, megakadályozva bármilyen értelmes kommunikációt. El is érték a céljukat, én nem vágyok ilyen figyelemre, nem hiszem, hogy többet erről a témáról nyilvánosan fogok beszélni.

És amiért az a túlórás cikk megszületett az inkább abból az okból volt, hogy egyre inkább elegem van a jelenlegi rendszer totális kontrolljából, az én mindent megtehetek mentalitásból, a téged meg leszarlak attitűdből. A média és az egyéb nyilvánvaló dolgokon túl, minden, de minden központi irányítással megy, ami jó is lehetne, ha a jelenlegi hatalom ezzel nem visszaélne. Ez a túlórás téma is azt mutatja, hogy ugrálhatunk, ahogy akarunk, az van, amit a jelenlegi 2/3 akar, aki mást mer mondani, azt minimum megfélemlítik.

Hurrá, 2019re eljutottunk oda, 30 évvel a rendszerváltás után, hogy újra ott vagyunk, ahol voltunk. A jóságos cár atyuska megmondja mi jó, mi rossz. Jaj, csak Kádár János örökké éljen!

A baj nem is itt van, megfélemlíteni csak azt lehet, aki hagyja magát, aki megtanulta, hogy félni kell. És mi magyarok egészen jól tudunk félni, jól lehet a félelmeinkre ráerősíteni, ezzel minket manipulálni, megtanultuk, hogy kell félni.

Félünk a bevándorlóktól, félünk sorostól, Brüsszeltől, mindentől félünk, csak a legnyilvánvalóbbtól nem.

Félreértés ne essék, ma nem rossz Magyarországon élni, sok helyen épül-szépül az ország (persze sok helyen, ami mondjuk nem látszik, ott meg nem), sok minden pozitív változás van, de amivel magyarként nagyon kellemetlen naponta szembesülni, az a megosztottság, a nyilvánvaló tényferdítés, az azt csinálok amit akarok mentalitás. Ez gusztustalan, undorító, már-már vérlázító. Továbbra sincsenek illúzióim a politikával vagy a politikusokkal kapcsolatban, Mátyás, az igazságos is csak egy mendemonda, mindegy ki van hatalmon, hogy hívják, melyik oldalt képviselik, mindenkinek nem lehet jó.

Ha lehetne kívánni, azt kívánnám, hogy a politika, a politikai élet, legyen egy észrevétlen háttérdolog, ami megkönnyíti az életünket, új utakat épít, munkahelyeket teremt, megelőzi a bűnözést, korrekt határokat szab, amik mindenkire egyformán vonatkoznak. Ne legyen kettős mérce, neki szabad neked nem. Mennyivel szebb lenne például, ha azt mondaná az Index meg a 444, hogy a  Kósa Lajos képviselő Úr nevével fémjelzett állattenyésztői pályázaton a következő 10 mátészalkai cég nyert ilyen-olyan összegű támogatást, amivel x darab magas hozzáadott értékkel rendelkező munkahelyet teremtettek.

Remélem, egyszer majd eljön az az idő is. A diktátoroknak törvényszerűen bukniuk kell.e

A bejegyzés trackback címe:

https://wannabemotoros.blog.hu/api/trackback/id/tr5314482824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.