Gépjárműparkom története és egyéb témák

Nagymotort kéne venni és egyéb napi témák

Aki nem akar túlórázni, mehet máshova dolgozni

2018. december 12. - wannabebiker

Az is elmehetne máshová dolgozni, aki ezt mondta. De sürgősen.

Tényleg ennyire hülyék vagytok? Tényleg ennyire leszarjátok a magyar dolgozókat? Vagy egyszerűen csak simán érzéketlen bunkók vagytok?

Nézzük csak. Fiatal ember vagy, van egy barátnőd. A csaj veled van, mert lát benned valamit, tudja, hogy rád számíthat, szülhet neked gyereket. Nincs ugyan semmid, albérletben laktok, jobb esetben van egy 20 éves Golfod, de van egy stabilnak mondható munkahelyed, aki nem zsebbe fizet, bejelent a teljes béreddel és minden 5.-én utal. Valószínűleg valamilyen multi, azaz multinacionális cég, tehát nem magyar vállalkozói tulajdon, mert a magyar vállalkozói tulajdonban levő cégeknél nem tudod elképzelni a jövődet, mert arra nem lehet építeni, hogy a múltkor is kaptál zsebbe 20000 Forintot.

Szóval, fiatalok vagytok, van egy stabil alap, amire építhetsz, terveztek a nőddel. Házasság, gyerek, saját lakás esetleg ház valamikor, netán a 20 éves tervbe egy új autó is belefér, csupa ilyen anyagias szarság tudod. A pénz nem valami jó, lehetne jobb is, de vállalhatsz túlórát, ha akarsz, úgy meg már egész jó pénzeket lehet hazavinni, már akár egy új cipőt is megengedhetsz magadnak vagy egy új kabátot a feleségednek, egy új mikrót, egyszóval, fiatal vagy motivált, húzod az igát, becsülettel, a játékszabályokat betartva. 

Néha belegondolsz, látva ahogy az irodisták az ebédlőben divatos farmeben és ingben mosolyognak a jócsajokkal, hogy te is tanulhattál volna többet, de el is hessegeted ezt a gondolatot, egyszerűen nem bírsz a könyv felett ülni, te gyakorlati ember vagy, ha látod, megcsinálod amit kell. Ezért vagy te a Buchmann mátészalkai üzemében a legjobb gépbeállító, ezért lettél később műszakvezető, igaz, a polirporos munkaruhát meg a bakancsot nem tudod még levetni, messze még a divatos farmer. Abba is belegondolsz néha, hogy de jó is lett volna a választott szakmáid valamelyikében elhelyezkedni, és nem könyékig a polírban túrni nap mint nap, de ezt dobta a gép, kisváros, örülsz hogy van egy munkahely, ami rendesen (időben) fizet.

Aztán, megszületnek a gyerekek, a feleséged is visszatalál mintegy 6 év közmunka és munkanélküli segély után a való világba, már ketten kerestek, már nem vág teljesen a padlóra a svájci frank árfolyam ingadozása, de új cipőről szó sem lehet! A feleséged a FAG-ban dolgozik ott talált munkát, pedig már a nagyvárosban laktok, de 3 év álláskeresés után ez volt az első, ahol olyat is felvettek, akinek 6 év lyuk volt az önéletrajzában. A munka nehéz, veszélyes, az egészségre ártalmas, a csapágygyártó gépek folyamatos zajában, az olajgőzben hallgatni a törtető csoportvezető ordítását, hogy ma ennyi meg annyi a norma. 8 óra ebből éppen elég, a feleséged alig várja, hogy kiléphessen a kapun, maga mögött hagyja ezt a szükséges rosszat, és azzal töltse az idejét, amit szeret, a gyerekeivel, meg veled. Te is szereted, ha az anyjuk ott van, valahogy jobban szót ért velük, olyankor minden simább és szebb, finom a leves, van fánk, szeretet, rend és tisztaság, szóval együtt a család, ez az, ami téged is éltet, a legjobbak a napfényes szombatok, amikor együtt kitakarítunk és beleülünk a nemrég vásárolt, szinte új 10 éves autóba, aminek már megvan a napellenzője is és hidegben is beindul. öröm az élet.

Egyszer egy nap, a feleséged jön haza, látod rajta, hogy feldúlt. Sírva mondja, hogy az idióta csoportvezetője, azt akarja, hogy a 3 műszak mellett, még vállaljon túlórát is. Sokáig tart amíg megnyugszik, aztán beletörődünk, hogy egyre gyakrabban kell 12 órát bent maradnia. Az mindegy, hogy az elavult szar gépek selejtet gyártanak, de az emelt darabszám megvan. Aztán már ezt sem elég. Ismét sírva jön haza, hogy a FAG bevezette a folyamatos műszakot, azaz minden nap 12 órát dolgozol, a 2 pihenőnapod ugyan meglesz, csak nem biztos, hogy hétvégére esik, sőt a tervezett beosztás szerint, pontosan egy olyan hétvége lesz a következő hónapban, ami szombatra és vasárnapra esik, igaz péntek 23:59 kor végez és hétfő 6:00 kezd.

A családi életed felborult, a feleséged soha sincs otthon, elkerülitek egymást, amikor te nappalos vagy, ő éjjeles, vagy fordítva. Vagy utaznod kéne valahová munkaügyben egy pár napra, a gyerekeid meg éjjel egyedül lesznek, azon töröd a fejed, hogy oldd meg?

Nem a 4 műszak már nem. Akkor inkább felmond, Leszarjuk a pénzt, dugja fel magának azt a pár ezer forintot amit ezért adnak, aki kitalálta, nekem sokkal fontosabb, hogy a családom egyben maradjon, a feleségem boldog legyen. Ki a faszt érdekli, hogy a buzi csapágyból 500 vagy 600 darab pörög le egy műszak alatt??

És felmondott, úgy hogy ismét újrakezdtük az álláskeresés miatti egy lábon állásos egy helyben toporgást, pedig mi nem luivutton táskára gyűjtünk. Nekem elég a 2 gyerek, 2 szoba, négy láb, 6 kerék. Nem kell több. Nem kell omega karóra, nem kell Ferrari, semmi ilyesmi.

Én csak azt akarom, hogy amink van, azzal hadd legyünk nyugodtak, boldogok, hadd legyen szabad a hétvégénk, és ne legyenek olyan csoportvezetők, akik folyamatosan azzal fenyegetőznek, hogy kirúglak, ha nem jössz túlórázni.

És ma, 2019-ben, akármilyen oknál fogva, ezek az emberek kapnak a kezükbe egy jó példát, meg a 400órás keretet, ami ugyan a törvény betűje szerint az én beleegyezésem alapján történhetne csak meg, de elég lenne egyszer szembemennem a kisfőnök akaratával, mi magyarok kurva jók vagyunk abban, hogy ezt hogyan bosszuljuk meg. 

Azt mondaná a kisfőnök is, amit a nagytól hallott: el lehet menni dolgozni máshová. Igen persze, tudják ők ezt nagyon jól. Cinikus, semmirekellő emberek, akik a mi hátunkon kapaszkodnak magasra.

Magyarország, téged szeretlek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://wannabemotoros.blog.hu/api/trackback/id/tr4714319691