Gépjárműparkom története és egyéb témák

Nagymotort kéne venni és egyéb napi témák

Te is ételfüggő vagy?

2018. október 10. - wannabebiker

Eltérően a blogom szokásos tematikájától ma az ételfüggőségről fogok beszélni. A blog témájához ez nem kapcsolódik szorosan, de hozzám sajnos igen

Nem tartom magam kifejezetten függő személyiségnek, bár sajnos az elmúlt éveimet végigkísérte valamilyen lightos függőség, leginkább a dohányzás, illetve az evés.

csoki.png

A dohányzással 18éves koromban ismerkedtem meg a katonaságnál, egy 3 hetes eltáv megvonás alkalmával. Az első, letüdőzött száltól nem éreztem semmit, fehér Helikon volt, a sarki boltból. Rögtön el is szívtam egy másikat, és akkor beütött a nikotin, annyira rosszul lettem, hogy azt hittem, meghalok. Nem haltam meg, és ha már volt egy bontott doboz cigim, hát elszívtam. Emlékszem, az első nyilvános dohányzásom elég bénára sikerült, az öregebb katonák között, de akkor is közéjük tartoztam, én, a sittes :-)

Ebből aztán 10 év dohányzás lett, eleinte egy doboz cigi elég volt egy hétig, a vége felé már egy napig sem. Próbálkoztam többször a leszokással közben, de nem volt meg az igazi akarat, így nem is sikerült. Aztán 2001-ben, röviddel az első gyerekem születése előtt gondoltam egy merészet, elszívtam az utolsó szál cigit, a csikket kidobtam az ablakon, és onnan abbahagytam. Ekkor került fel rám az első plusz 20 kiló, addig olyan 70 kg környékén voltam, gyúrtam is egy pár évet, szóval mondhatnám minden ok volt. Az első plusz 20 észrevétlenül érkezett, mire észbe kaptam, már jóval 90 felett jártam. Aztán különböző stresszhelyzetek miatt, még kétszer visszacsúsztam a cigire, egyszer 5 és egyszer 1,5 évre, legutoljára tavaly májusban tettem le. Azóta újabb plusz 10kg-mal lettem "gazdagabb". Észrevétlenül. Szinte.

A dohányzási szokásaim ismertetésére tett kitérő után jöjjön az evés, abból is a függőség része, Enni kell. Cigizni nem. Pontosan ezért, a cigit nagyon könnyű letenni. Persze amíg megérik agyban a döntés, az lehet nehéz és viszontagságos, visszaesésekkel tarkított út, de amikortól meghoztad a döntést, hogy te nem dohányzol, akkor egyszerűen csak nem mész többet a dohánybolt felé, kerülöd a dohányzóhelyeket, és nem lejmolsz. 2 hét múlva már csak arra kell ügyelned, hogy tartsd magad ahhoz, amiért megszületett a leszokási döntésed, a nikotinéhség addigra elmúlik.

A kaja az más. Enni kell. Egyszer, talán 2002 őszén, 106 kilót mutatott a mérleg. Ezen annyira felbasztam magam, hogy megfogadtam: nem eszek. 3 hónap alatt akkor lement 13 kiló. Egy fél kifli, saláta, egy rudi, ilyeneket ettem egy nap, néha kis rizs, főtt csirkemell, szóval tényleg szinte semmit sem ettem. Egyből kérdezgette mindenki a munkahelyen, hogy csináltad, mert azért a minusz 13kiló már egész jól meglátszott. Eszméletlen kemény időszak volt, rettenetes rossz dolog éhezni, nem is bírtam, megtörtem, visszatértem a régi szokásaimhoz.

Ma, 2018 őszén, 15-16 évvel később ismét ebben a szituációban vagyok, tegnap 110kg-t mutatott a mérleg, illetve a munkahelyemen megjegyezte az egyik kollégám, milyen apapocakom van. A 110kiló már vágósúly egy malacnál, nálam pedig lélektani határ, tegnap óta sokkban vagyok. Az ingeim egyre szűkebbek, ahogy a nadrágjaim is, ez így nem mehet tovább!

Ilyen nem mehet tovább gondolatom az elmúlt néhány évben kb naponta volt, úgyhogy semmit sem jelent sajnos. 2-3 napig bírom a salátakosztot, tavaly decemberben talán még egy pár kilót is tudtam fogyni, de újra és újra a megszokott helyzetben találom magam, hízok. Kb bármitől. Ha ránézek valamire, akkor is. Pedig alig eszek valamit.

Reggelire mondjuk egy-két zsömle, 10-15dkg felvágott, vagy 3 virsli, sajt, ilyesmi. Aztán ebéd, szokásos, ételhordóból, ebédig esetleg egy rudi, vagy egy kis keksz, semmi komoly, ebéd után esetleg egy kis szelet csoki a kávé mellé, mondjuk egy kinder, vagy ilyesmi. Vacsorára, megintcsak valami hideg, vagy esetleg ha a feleségem főz hétközben a lábasból csipegetek egy kicsit, kis pöri, meg tarhonya, esetleg valami főzelék.

Aztán kint vagyok a műhelyben, vagy az udvaron, este, lefekvés előtt még éhes vagyok, akkor a hűtőből néhány szelet sovány felvágott, egy pohár kakaó, vagy egy kis sajt. Éjjel, sokszor ha felébredek, éhes vagyok, egy joghurt, egy rudi, netán egy kis csoki semmi komoly.

Cukros üdítőt én nem. Semmi kóla vagy ilyesmi, talán egy kis Fanta, a Fanta az jó, szeretem a narancsot. Abból például simán meg bírok enni egyszerre 5-öt - 6-ot, az nem hízlal. Ja, banán. Azt is nagyon szeretem, főleg ha érettebb, egyszerre csak egy, maximum kettő. Tökmag, aszalt szilva ilyesmi, az jöhet, nem hízlal, ahogy a dió sem, pár szem meg sem kottyan, nem számít. Szóval semmi kóla, abban egy pohárnyiban 10 kockacukor van, ezért csak gyümölcslé, de azt is csak pár pohárral egyszerre, max fél liter.

Most, hogy leírom ezeket, nevetek saját magamon, kínomban, mert amit én kevésnek gondolok, arra te valószínűleg kerek szemekkel bámulsz, hogy úristen, hogy lehet ennyit zabálni? Igen, és ettől már csak a hétvégék rosszabbak evési szempontból. Szombatonként általában valami gyorskaja, Meki, havonta egyszer, mert junkfood, rendelünk valamit, vagy mirelitpizza, 4 főre 3 db, amiből én magamban olyan 1,5-t betolok, a pizzát imádom. Ahogy a tortellinit is, sok sajttal. Tulajdonképpen bármit, ami tészta, carbonara, vagy paradicsomos, vagy pestos, esetleg a'lla olio... Ó, és azok a kenyerek, mostanában az Aldiban, vagy a Lidiben, esetleg az Intersparban. A sparos rombuszbagett például isteni, és ha már uzsonnára veszek egyet, akkor legyen már mellé 10dkg parizer, meg egy fél liter kaukázusi kefír, na. Ezek mellett már csak tejet szoktam inni, a másfelest, az nem hízlal, napi 1liter mondjuk, az nem olyan sok.

Sajnos nem tudom mit tegyek, egyre csak hízok. Nem sokat, egyszerre valószínűleg csak pár dekát, a trend az, ami riasztó. Az elmúlt 1,5 évben, az utolsó leszokásom idején olyan 101 kg voltam, most 110. 18 hónap alatt 9 kg plusz. Ez nem sok, havi 0,5 kg plusz, ami, ha abból indulunk ki, hogy egy kiló hizáshoz 7000 plusz kalória kell, akkor az havi 3500 plusz kalória, naponta 100. Ugye nem sok? Viszont ez már elég ahhoz, hogy új mostanra ruhatárat kelljen vennem, hogy még kellemetlenebbül érezzem magam a bőrömben és bánatomban ismét egyek az elhízás miatt érzett depressziómra válaszul.

Rengeteget gondolkodok rajta, honnan jön ez, hogyan tehetnék ellene, hogyan tudnék lefogyni, vagy legalább kézben tartani. És hát megoldás az továbbra sincs.

Ezért gondolom azt, hogy én ételfüggő vagyok. A függőség minden egyes ismertetőjelével együtt.

1. A függőséged tárgya köré szervezed az életedet - pipa. A kaja mindenekfelett. Ha olyan helyre megyek, ahol nem lesz kaja, akkor viszek

2. A függőség mindent felülír, mindenél fontosabb. - Na jó, az mondjuk csak részben pipa, mert azért nem megyek el zugban zabálni a mekibe és leszarom, hogy a kölykök otthon fetrengenek éhesen a mocsokban, mint valam idrogos dzsánki, de mondjuk van úgy, hogy önző módon bezabálok valamit és a gyerekeim utána meg reklamálnak, hogy hol a Pöttyös Guru? (mea culpa)

3. A flessre hajtasz - ez is pipa. Azért zabálok, mert az jutalom, a kajakómát meg mindenki ismeri. A ciginél is megvolt a fless, éreztem, ahogy az első slukk nikotinja szétárad az ereimben..

4. A függő ember hazudozik - ez is igaz, elginkább magamnak, az elfogyaztott mennyiségekkel kapcsolatban.

5. A függő tagadásban van - pipa, eddig nem is gondolkodtam ilyeneken

A legfontosabb dolog, amit ebből eddig egyedül ki tudtam hámozni, hogy én a kajára nem csak táplálékként tekintek, hanem élvezetként, jutalomként is egyben. Valószínűleg ez lehet az oka, hogy nem tudok egyszerre egészséges mennyiségeket fogyasztani, hanem mindig van repeta, ebéd után egy szelet csoki, épp csak annyi, hogy az a napi plusz párszáz kalória meglegyen.

Le kell erről (is) szoknom. Egyelőre még nem tudom hogyan. Update Norbi, meg a többiek, mindegyiknek van jó ötlete, de arra a problémahalmazra, ami az evéssel kapcsolatban én vagyok, nincs instant megoldás, ezt megoldani csak én tudom, meg kell találnom a saját utamat.

Megosztom, ha sikerült. Egy biztos: a 110 már tényleg mindennek a teteje.

A bejegyzés trackback címe:

https://wannabemotoros.blog.hu/api/trackback/id/tr1714293765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.