Gépjárműparkom története és egyéb témák

Nagymotort kéne venni és egyéb napi témák

Függőségeink

2018. június 28. - wannabebiker

Tegnap megnéztem az Indexvideón a Dizájneren című filmet. Erről és az ezzel kapcsolatos gondolataimról írok ma, ami ugyan nem kapcsolódik szorosan a motorozáshoz, de hozzám igen. Nem, nem vagyok függő, legábbis nem kábitószerfüggő, mindannyiunknak vannak függőségeik.

A film főszereplője Geri, így első ránézésre szimpatikus arc, az is marad a filmben végig, ennek ellenére én semmilyen közösséget nem érzek vele. Nem ítélem el, sokkal inkább sajnálom. Tisztában vagyok azzal, hogy minden felnőtt ember el tudja dönteni, mi a fontos neki az életben, mit miért választ, így Geri helyett sem tudok és nem is szeretnék gondolkodni, hogy miért választotta a drogokat. Azaz valahol tolerálnom kell és tolerálom is az ő függőségét, de ez nem akadályozza meg, hogy sajnáljam. Sajnáljam azt, hogy a szerintem normálisnak tartott életet így eldobja magától, mert azt gondolom, hogy Ő egy életerősnek született, szimpatikus fiatalember, aki előtt teljesen más jövő is álhatott volna.  

A függőség témája engem nagyon érdekel, az érdekel, hogy miért válik valaki függővé, és hogyan, mikor lehet ezt megakadályozni. Személyes érintettségem van, ugyanis apám kőkemény alkoholista, és anyámnak is voltak durva időszakok az életében, amikor sorakoztak otthon az üres 2 decis üvegek. Testközelből tudom, milyen ilyen családban élni, felnőni, milyen az, amikor futni kell éjjel otthonról, mert elszabadul az erőszak, milyen az, amikor egy védekezésre képtelen gyerek válik az erőszak alanyává, illetve a veszekedések tárgyává. Pontosan ennek következtében azt már 9 évesen tudtam, hogy én sohasem leszek alkoholista, nincs is semmilyen problémám az alkohollal. Szeretek bulizni, nem vagyok absztinens, de mindig pontosan tudom, hogy hol a határ, tehát semmilyen módon nem függök az alkoholtól. A drogokhoz legközelebb a középiskolában kerültem, ahol két iskolatársamat azért csaptak ki, mert gyógyszerre ittak alkoholt, illetve úgy, hogy az egyik osztálytársam elmesélte az élményét a füvezésről. Én személy szerint mindig inkább féltem a drogoktól, mert tudtam, hogy nem bírnék leszállni róla. Szerencsére engem ez a tapasztalat minden formájában elkerült, még egy füves cigi sem volt a kezemben és már nem is lesz, nincs szükségem rá. A cigarettáról már nem mondhatom el ugyanezt, komoly múlttal rendelkezem ezen a téren, bár most éppen tavaly május óta "tiszta" vagyok, immár harmadjára az életemben.

Az ilyen függőségekkel az a legnagyobb baj, hogyha egyszer az ember belecsúszik valamelyikbe, azt onnan soha nem fogja elfelejteni, és nagyon könnyű visszacsúszni a függőségbe. Akár a biciklizés, hiába nem ültem 1 éve biciklin, ugyanúgy tudok biciklizni, mint tavaly júniusban. A cigivel is ugyanez a helyzet. Hiába tettem le, csak egy doboz kellene és máris sínen volnék.

Sokat olvastam erről, illetve van egy TV sorozat, a Sokkoló Függőségek (Intervention), ami függő emberek életét mutatja be, az okoktól a megoldásig. A lényeg, hogy a függőségek mögött legtöbbször a menekülés van. Menekülés valami elől. Az alkoholisták általában az életükben jelenlevő helyzet elől, a drogosok egy korábban elszenvedett traumát nem tudnak feldolgozni. Menekülnek a saját gondolataik elől, amiket nem tudnak kiirtani a fejükből. Történt már veled olyan, hogy valaki felidegesített, mondjuk olyasvalaki, aki közel áll hozzád, és még órák, napok múlva is gondolatban vele veszekedtél? Hiába akartad elterelni a gondolataidat, újra és újra visszatértél ehhez, magad sem tudod hogyan. A függő válasza erre önmaga kiütése, mert ezt a választ tanulta meg erre adni.

De még ezek sem az igazi okok, a legmélyebb ok a függőségek mögött a szeretet hiánya, hogy az adott függő ember nem tanul meg valami miatt szeretni, így önmagát sem szereti, nem veszi észre, ha szeretik, és azért azt hiszi, hogy ő értéktelen, nem szerethető. A szeretet pedig komoly örömforrás, ami nélkül nem lehet élni. Nem azt mondom, hogy állandóan nyalni falni kell egymást, az ember becsülheti, szeretheti önmagát, de azt meg kell tanulni. A szeretet képessége ugyan egy velünk született valami, de a kifejezését, a felismerését, az elfogadását tanulni kell. Amit ha az ember nem tanul meg, olyan módokon, amivel nem árt magának, akkor aztán pótolja valamivel, van aki drogokkal, alkohollal, cigarettával, evéssel, szerencsejátékkal. Nagyon sok féle függőség van, mindenkinek van valami, nem mindegyik ennyire káros.

Megható látni a filmben, ahogyan a drogosok törődnek egymással. "Segítenek" beadni egymásnak a szert, ha az elvonási tünetektől már annyira remeg a keze, hogy nem találja a vénát. Ez is egy önmagát erősítő ördögi kör. A mosdatlan, büdös, legtöbbször utcán elő hajléktalanokat a normális életet élő közösség elutasítja, egy drogost csak egy másik drogos tud elfogadni, 

A film főszereplője amikor visszaemlékezik, ő hogyan kezdte, sajnos láthatóan nem elég őszinte, azt mondja, hogy rossz társaságba keveredve kínálták meg először és nem mert nemet mondani. Amiért azt gondolom, hogy nem őszinte az az, hogy ide is el kellett jutni valahogy, a rossz társaságig. Mondja is később, már a rehab ajtajában, hogy inkább szeretett az utcán lenni, mint otthon. Nem tudom, a szüleim válása után én is sokat voltam az utcán, akkoriban még nem volt internet és a színes tévé sem volt evidens, de valahogy én elkerültem ezeket a kihívásokat gyerekként. Szóval nem mindenkiből válig függő, van aki ezt jobban tudja kezelni, eddig nem sikerült rájönnöm, hogy mi a kiváltó oka. Valószínűleg sok körülmény együttes teljesülése az ok, ami aztán oda vezet, hogy valaki függővé válik, és mire észreveszi, hogy baj van, addigra már sokszor visszafordíthatatlan a függőség.

És ezért rossz minden, ami a cigitől erősebb és fizikai függőséget, elvonási tüneteket okoz. Azt már segítség nélkül nem lehet legyőzni, bármennyire is úgy gondolja a delikvens, hogy de.

Én azt mondom, a dohányzást viszonylag könnyű abbahagyni, mert nem okoz fizikai függőséget, illetve amennyi fizikai függőséget okoz a nikotin elvonása, azt mindenféle segítség nélkül is túl lehet élni, 3 nap alatt kiürül. Ha nagyon nem megy, akkor meg vannak nikotinos rágók, amik mondjuk szerintem inkább elnyújtják a leszokást a nikotintartalom miatt, illetve pont ezért arra is rá lehet kattanni. Ha megvan az elhatározás, és képes vagy az utolsó fél doboz cigit gyufástól együtt kivágni a kukába, majd megállni, hogy este ne vegyél azonnal másikat, akkor már valahol nyert ügyed van. Ha a válasz a fél doboz cigidre az, hogy ezt még elszívom, és majd utána abbahagyom, akkor az elhatározásod semmit sem ér, nem fogsz leszokni, nem is elhatározás az, csak egy vágy.

Ugyanez látható Gerin is. Amikor elhatározza magát és felhívja a rehabot, hogy bejelentkezzen, és felveszik egy pár nappal későbbi időpontra, a telefon letevése utáni következő mondata: "akkor most pörgés jövő keddig", azaz az elhatározás semmi volt, mert azt hiszi, hogy a rehabon őt majd kigyógyítják, neki meg semmit sem kell tennie. Én már itt tudtam, hogy ez a rehab sajnos kudarcra van ítélve. A rehab nem csodaszer, a delikvens akaratát nem fogják tudni megváltoztatni. Az ilyen helyek a megváltozott körülményekkel segítik a leszokni vágyót abban, hogy kiszakadjon a mindennapos körforgásból, lefoglalják a gondolatait, hogy tudjon másra koncentrálni a függőségén kívül és sikeres lehessen a leszokásban.

Ugyanis valamiről leszokni nagyon nehéz. Az embernek, ha vannak kialakult szokásai, legyen az bármi, mint egy default alapprogram, gondolkodás nélkül, beidegződésszerűen megy. Nem kell gondolkodni. Éhes vagy? Úgy kívánsz valamit? Nyúlsz a hűtőbe, mész a kamrába, tömöd a joghurtot, szalámit, csokit, mindegy csak tömjél valamit. Felidegesített valaki a munkahelyen? Úristen, azonnal kell egy cigi. Nehéz napod volt? Csak megérdemlek egy sört nem? Ezek a beidegződések, amik valamilyen azonnali kielégülést, jutalomérzetet okoznak, nem kell gondolkodni sem, csak nyúlni érte. Mikor bezabáltál, vagy nagyon másnapos vagy, vagy reggel egy fél órát köhögsz a cigitől mielőtt beszélni tudsz valamit, akkor persze elhatározod, hogy mostantól aztán minden másképp lesz! Hogy aztán mégse legyen másképp, csak egy újabb kudarcélménnyel több legyen, ami miatt aztán ismét a régi, jól bevált megoldáshoz nyúlsz, akármi legyen is az. Ördögi kör, negatív visszacsatolással.

A film azzal zárul, hogy Geri 8 nap után otthagyta a rehabot, amin sok csodálkoznivaló nincs, ahogy írtam fentebb. Kár érte, egy újabb elveszett lélek, aki tovább bolyong a saját párhuzamos valóságában. Őszintén sajnálom, leginkább azt, hogy az én általam ismert eszközökkel erre nincsen megoldás, tehetetlen vagyok. Mint ahogy tehetetlen voltam apámmal, tehetetlen az anyámmal, aminek az eredménye egy atomjaira hullott család.

Számomra semmi új nem volt ebben a filmben, talán annyi, hogy mivel magyar, olyan helyszíneken játszódik, amiket én is ismerek, így a film közelebb hozta hozzám ezt a világot, jobban megértem a helyzetüket és talán, ha legközelebb ilyen kéregetőbe botlok Budapesten, adok neki párszáz forintot, ahelyett, hogy elzavarnám, ahogy eddig szoktam.

A bejegyzés trackback címe:

https://wannabemotoros.blog.hu/api/trackback/id/tr4714079363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.