Gépjárműparkom története és egyéb témák

Nagymotort kéne venni és egyéb napi témák

Románok

2018. június 25. - wannabebiker

Képzelem, amikor a berettyóújfalui rendőröknél csörög a telefon, hogy valaki már megint összetörte magát a 42-esen, milyen pofát vághatnak.

Lásd a vonatkozó cikket: http://www.haon.hu/tomegbaleset-a-42-esen-orizetben-a-kisbusz-roman-soforje/3902176

Elég csak annyit hallanom, hogy baleset a 47-es, vagy 42-es úton és már rögtön tudom, hogy 99%-ban román rendszámú autó csinált megint valami galibát. Ezeken az utakon szinte minden nap van valamilyen esemény és szinte mindegyiknek külföldi, jellemzően román autósok az okozói-elszenvedői. Miért van ez így, mi lehet az oka?

Nem mintha a magyar sofőrök sokkal óvatosabban vagy elővigyázatosabban vezetnének, de tény, hogy a romániai közlekedési kultúra még a magyartól is rosszabb egy fokkal. Ott is van kresz, ott is vannak közlekedési táblák és jelzőrendszer, de ott valahogy sokkal jobban számít, hogy mekkora az autód. Minél nagyobb az autód, annál kevésbé vonatkoznak rád a közlekedés szabályai. Ez persze itthon is így van, de itt valahogy kevésbé érhető tetten, itt a BMW-t is megbilincselik vagy elszállítják, ha tilosban parkol. A kedvenc ottani példám a volt főnököm román nemzetiségű sofőrje, aki a cég épülete előtti 4 sávos úton a körforgalomba bevezető, a forgalom elől elzárt részen parkolt naphosszat a fekete S300-zal, háborítatlanul.

Annak idején a korábbi munkahelyem jóvoltából sokat autóztam Romániában, a Nagyvárad - Arad - Temesvár - Déva - Resicabánya sokszögben, volt alkalmam tapasztalni hogyan vezetnek. Az utak ott, ha lehet még egy fokkal rosszabbak, mint itthon, a forgalom viszont legalább ugyanakkora, illetve ők is lecserélték a járműveiket vagy újakra (aki tehette persze), vagy valami jobb használt nyugati autóra. Menni úgy mennek, mintha nem lenne holnap. A Nagyvárad - Temesvár országút forgalmas, kanyargós, nem túl jó minőségű, majd Aradtól dimbes-dombos, továbbra is két sávos, csak röviddel Temesvár előtt bővül 4 sávra, szinte végig fasorral szegélyezett. Itt nem ritka a több, 6-10 halálos áldozattal járó baleset, aminek egyértelműen a gyorshajtás az oka.  Van is több olyan tábla az út mellett, ahol ki van írva, hogy az adott útszakasz hány halálos áldozatot követelt addig, de ez láthatóan nem sokat számít. Mert mennek, mint a barmok, a gázpedál taposásához nem kell ész.

A 42-es út Püspökladánytól vezet Berettyóújfalun keresztül a román határig, Biharkeresztesig, a 47-es Debrecentől szintén Berettyóújfalun keresztül Békéscsaba felé. Mindkettőn sok a román és egyéb külföldi felségjelű autó, meg merném kockáztatni, hogy legalább 50%. Mindkét út 2 sávos, tele lakott településsel, sebességkorlátozással, záróvonallal, előzni tilossal, néhány felüljáróval, a minőségüket tekintve a még elfogadható kategóriába tartoznak, de nincsenek annyira szarok, mint a határon túl.

El tudom hinni, hogy ilyen közel a határhoz egy román sofőr számára szinte elviselhetetlen, hogy a szinte nyílegyenes úton 70-nel kénytelen cammogni a forgalomban, el tudom hinni, hogy nagyon szeretné már elérni a határt, ahol már az otthoni légkörben megállhat kávézni, tankolni, stb, ehhez csak annyi kell, hogy egy kicsit megnyomja ezt az utolsó 40km-t a határ előtt. És ebből van a baj. A mostani emberünk is, rakott trélerrel a háta mögött egy picit megnyomta a gázt, lehet előzni készült, lehet csak 110-zel ment a 90 helyett. Akit előzött, az valamiért fékezett egyet, lehet volt rá valós oka, lehet csak idegesítette, hogy a kisteherautó vagy 10 perce a seggében volt és csak önkéntesrendőrködött egy kicsit, a lényegen már nem változtat, hogy az utánfutó ennél a sebességnél már beszitált a fékezés miatt és a szembesávba átrántotta a szerelvényt. Az eredmény 10 sérült, ebből 2 életveszélyesen.

És ez csak egy a sok közül, szinte minden napra jut egy baleset, amiből rengeteg a nagyon durva. Legutóbb volt ugye a ceglédi eset, ami ugyan a 4-esen volt, de szintén román sofőr okozott komoly bajt. Vagy egy pár hónapja, az elalvó sofőr által okozott sok halálos áldozattal járó karambol közvetlen a határ előtt, ahol a kisbusszal belerohant az álló kamionsorba.

Mit lehet tenni? Nem tudom. Minden méteren nem állhat rendőr, a véda kapuk semmit sem érnek. Talán ha minden sofőrrel aki az adott úton közlekedik megnézetnék az elmúlt hónapok baleseteit? A közelekedés nagyon veszélyes üzem, nagyon kell figyelni, de amíg az embert nem sokkolja valami, addig sebezhetetlennek érzi magát, el se tudja képzelni, hogy vele olyasmi megtörténhet. Ha meg a baj már megtörtént, akkor már nem lehet meg nem történtté tenni, akkor már késő azon bánkódni, hogy jaj, miért nem figyeltem?

Sajnos egyébként mi magyarok sem vagyunk sokkal különbek. Vagy 2 hete Ausztriában voltam. Ha nem lett volna kiírva hogy Hegyeshalom, vagy valamilyen okból átaludtam volna a határátlépést, akkor is tudtam volna, hogy már Magyarországon vagyok. Egyből megjelentek ugyanis a belső sávban indexelő, villogó és 2 centiről követő, nyomuló, küzdő idióták. Nem mintha Ausztriában nem lennének barmok, ott is vannak, de teljesen igaz, hogy minél keletebbre vagyunk annál több, az idióta, annál inkább presztizs illetve élethalál küzdelem a közelekedés. Esküszöm megváltás volt hazaérni és lejönni az autópályáról.

Mi értelme volt annak például, hogy bementem előzni a belső sávba, ahol utólért egy Nissan pickup, jóval gyorsabb volt a megengedett a sebességnél, ezért is ért utól olyan hamar. Mivel elpárologni nem tudtam előle, ezért kénytelen voltam befejezni az előzést, de már messziről villogott, meg indexelt balra, mert hogy ő itten menne, és én mit képzelek, hogy meg merem ebben akadályozni. Ahogy befejeztem az előzést, azonnal ki is talkarodtam előle, az ilyen baromarcúakra a legjobb megoldás, ha hagyom őket menni, törjenek össze mást. Mit csinál erre a szűkültagyú nyomulósunk? Bevágott elém, hogy a következő kihajtón elhagyja az autópályát...

Aztán mi értelme volt annak, hogy 5 motoros és egy Ford Mondeó valahol a Turulmadár környékén versenyzett egymással. Mi a külső sávból néztük, ahogy a Ford elhúz mellettünk az 5 motoros, meg előtte-utána-melette, mint a darazsak körüldongták. Ennél a sebességnél már teljesen mindegy ki nézett volna be mit, ki lett volna a hibás, mindenki szívott volna.

Szóval valahol szerintem ez lenne a legfontosabb, hogy a közlekedést kezelje mindenki a helyén, vegye ki belőle az egóját, meg azt, hogy neki mekkora a kocsija, meg, hogy mindig az ő akarata érvényesüljön, meg ne sértődjön meg, ha meg akarom előzni, vagy ha megelőztem, ne akarjon megölni, ha véletlenül előtte merek menni. A közlekedés nagyon olyan terep, ahol mindenki kiélheti az egóját, csak sajnos néha szerencsétlen végzettel.

A bejegyzés trackback címe:

https://wannabemotoros.blog.hu/api/trackback/id/tr814070429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2018.06.26. 13:13:39

Én azon lepődtam meg, hogy a határon túl érve mindenki úgy vezetett min a kisangyal. De tényleg, mintha nálunk élnék ki valamennyi frusztrációjukat.

Amúgy a 42-esen tényleg kriminális állapotok uralkodnak néha, a rendőröknek még mindeig nem ennek megszűntetése az elsődleges szempont...

wannabebiker · wannabemotoros.blog.hu 2018.06.26. 13:39:15

@Ződ2000: szerintem valahol benne van a pszichológia, hogy a határ elérése egy mérföldkő és az a 40 kilóméter csak 10 perc, hamar túl akar lenni rajta. A szerencsésebbjének valóban sikerül lenyomni gyorsan, a kevésbé szerencsések meg bekerülnek a hírekbe.
Igen a 42-esen uralkodó viszonyok még nem elég fontosak ahhoz, hogy koncentráljon rá, akinek kell.