Gépjárműparkom története és egyéb témák

Nagymotort kéne venni és egyéb napi témák

Az ötlettől a valóságig

2018. június 20. - wannabebiker

Rengeteg ötletem van, rengeteg tervem, nagyon sok mindent szeretnék csinálni, készíteni, általánosságban elmondható, hogy 100 eszem van. Ezen terveknek legtöbbje rengeteg időbe és pénzbe kerül(ne), és ez az első számú magyarázat, hogy miért nem csináltam még meg a cnc gépemet, vagy miért nem gyúrtam magamat szálkásra, vagy miért nem másztam még meg a Mount Everestet, sorolhatnám estig.

Ha viszont igazán magamba nézek, akkor azt találom, hogy az idő és a pénz megléte, vagy nemléte nem igazán befolyásolja, hogy mi az, amit a 100 eszemből megvalósítok, és mi az amit nem. A nincspénzem, vagy nincsidőm csak kifogások, amivel magam és a világ előtt elfogadható magyarázatot adok a miért nem kérdésre. Az ilyen veszett fejsze, megmarad a szeretném kategóriában a polcon a rengeteg egyéb kívánság mellett, az erre adott magyarázta pedig az úgynevezett story telling*.

Hogyan lesz tehát egy kósza gondolatból valóság, mi kell hozzá?

Közhely, de minden valamiért történik, mindennek oka van. Ez az ok márpedig mindig valami haszon reménye. Ez a haszon nem feltétlenül anyagi jellegű, de tény, hogy az egyik legfontosabb motivátor. Amikor én egy motort újítok fel, vagy egy ágyat csinálok, vagy bármit, a legfőbb motivátorom a dícséret, azt a hasznot remélem, hogy sikerélményem lesz, meg hátha el tudom adni és akkor anyagi hasznom is lesz.

Azt nem is kell mondanom, hogy az eddigi projektjeimben még csak a sikerélményt tudtam realizálni, anyagi hasznot még nem nagyon. De pl az is egy motivátorom, hogy anyagi veszteségek miatt nem adom fel**, hanem bízok a jövőben, hogy egyszer csak eljutok arra a szintre, amikor már elég tapasztalt leszek ahhoz, hogy a hobbim legyen a munkám és a sikerélményen túl anyagi hasznot, hovatovább megéhetést is kapjak belőle. Azaz a gondolat tárgya mögötti cél, mindig egy vízió, a(z anyagi) haszon víziója.

Ha megvan a gondolat, megvan a vízió, a következő lépés a terv. Hogyan jutok el A pontból B pontba. Tervezni mindig kell, akármit csinálsz. Persze lehet spontán módon is élni, van aki arra esküszik, ők mennek el egy hátizsákkal a távol-keletre, és lesz ami lesz. Én jobban szeretem, ha előre megtervezek valamit, számba veszem a lehetséges rizikókat, esetleg fel is készülök azok kezelésére, így azzal a tudattal vágok bele akármibe is, hogy én a tőlem telhető legjobbat megtettem a sikerért, a többi innentől a magasabb hatalmakra van bízva. Tehát kell egy terv. Minél bonyolultabb az a valami amit csinálok, minél nagyobb a szükséges pontosság, annél részletesebben igyekszek tervezni, ez különösen a bútorépítésekre igaz, ott papíron előbb mindent megrajzolok, kiszámolom a szükséges anyagmennyiséget, a várható költségeket. Egy motorfelújításnál nem megyek ennyire részleteiben bele, de egy excelben előtte összedobom, a várható költségeket, a szükséges feladatokat, a ts felújítása során egész komoly exceleim voltak.

A tervezésnek rengeteg előnye van.

  1. előre felmérem, mire számíthatok
  2. menet közben tudom, hol tartok, akár a folyamatban, akár költségekben
  3. a felmerülő problémák esetén könnyebben tudok dönteni, hogy merre tovább
  4. eleve kevesebb komoly probléma van, mert készültem
  5. a tervet egyszer kell megcsinálni és bármikor újra lehet hasznosítani, tovább lehet adni, stb
  6. rengeteget tanulok közben
  7. a rend és fegyelem érzését adja. Én káoszban nem tudok létezni, azt szeretem, ha minden rendben van körülöttem.
  8. A végrehajtás során örömmel tölt el, ha minden a terv szerint halad :-)

Aztán, ha megvan a terv, az már félsiker, onnan "csak" végre kell hajtani. Én azt szoktam mondani, hogyha valamit le tudok írni papírra, azt meg is tudom csinálni. Egyszerű, nem? Bárki le tud írni bármit egy darab papírra. Próbáld meg, és rögtön elválik a szar a májtól.

Sokszor van úgy, hogy hirtelen úgy gondolja az ember, ó, hát persze, simán meg tudom csinálni. Aztán mégse lesz belőle semmi, mert egy valami olyan egyszerűnek tűnik, annyira egyszerű, hogy majd holnap leülök és gyorsan összedobom. Félbemaradt projektek, félkész vackok, meg nem valósult álmok, kidobott pénz és csalódások ezek az elsőre könnyűnek tűnő dolgok. Amikor leülsz és megpróbálod papírra vetni amit akarsz, sokszor már az első lépésnél elakadsz, most akkor mit is akarok pontosan? Hogyan is kell? De ha ezen túllendül az ember, és szépen lassan lépésről-lépésre felépül a terv, a végére én például már látom a lelki szemeimmel a végeredményt, és innentől már tényleg csak egy könnyű séta az egész.

Vannak persze olyan dolgok, amiket az ember egyszerre nem lát át, nem képes átlátni, rengeteg ilyen dolog van az életben. Ezért kell tanulni, hogy minél több mindent megismerjünk, és belevágni a tervezésbe, hogy tanuljunk.

Ha kész a terv, legyen az teljesen egy kidolgozott, dossziéba lefűzött projektterv, vagy egy fejben lévő teendőlista, onnan már csak egy dolog kell: a fókusz megtartása. A koncentráció a végső eredményre, a remélt haszonra, elképzelni, hogy milyen jó lesz, ha készen van, hogy segítsen átlendülni a mélypontokon, mert mindig vannak mélypontok, amikor az ember nem olyan motivált, vagy ballábbal kelt fel, vagy hülye a szomszéd. Minél hosszabb távú egy projekt, minél nehezebb a végére érni, annál fontosabb, a fókusz megtartása, a rövid távú előnyökkel szemben, mert például néha olyan fáradt vagyok és jobb lenne aludni egyet, de az alvásból nem lesz semmi, sőt egy bizonyos mennyiségen felül egyenesen káros a fetrengés és a projekt nem fejezi be magát..

Gondolom ennyiből kiderült, hogy a napi, rendes munkám a projektmenedzsmenthez köt :-)

Mi is az a story telling?

Történetmesélés. Tételezzük fel, van egy kedvenc vázád, őrizgeted - féltegeted, a gyerek egy nap eltöri. Sokféleképpen elmesélheti neked a helyzetet, a pőre igazságtól - "bazmeg eltört a váza" -tól kezdve a kalandos Indiana Jones verzióig, amiben ő hősiesen védte a házat az emberevő inka indiánoktól, akik elől csak a váza épsége árán tudta megvédeni magát.

Ettől függ, te hogyan reagálsz, első indulatodban jól szájonvágod a pimasz kölykét, vagy még meg is dícséred, hogy milyen ügyes volt és francba a vázával. Na ez a story telling, azaz a tények körítése, más megvilágításba helyezése, ami által ugyan a tény még tény marad, hogy például elhízol, ha sokat eszel, de a végére már magad is elhiszed, hogy helyes volt megenni az 5.fánkot is a dobozból, mert hát kidobni, amikor annyian éheznek?

Ezt egy korábbi munkahelyemen sikerrel alkalmazta a pénzügyi vezető a havi beszámolók alkalmával, nagyon-nagyon ügyesen tudta csűrni-csavarni a számokat és bár pénz nem volt, de a történet mindig arról szólt, hogy mennyi lehetne. Az ő mondása volt: tell a story behind.

A bejegyzés trackback címe:

https://wannabemotoros.blog.hu/api/trackback/id/tr2114059528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tiger1342 2018.06.24. 08:21:59

Egyre inkább úgy érzem, mi rokon lelkek vagyunk...:))
Motorok, butykoles, projekt-menedzsment. Pipa. Csak azt ne mondd, hogy horgászol is!:)

wannabebiker · wannabemotoros.blog.hu 2018.06.25. 08:50:00

@tiger1342: nem, a horgászat nekem kimaradt, nem szeretem a szálkás halat :)