Gépjárműparkom története és egyéb témák

Nagymotort kéne venni és egyéb napi témák

Egyszer még találkozunk!

azaz, hogy lettem én is hülye magyar használtautó vásárló

2018. április 17. - wannabebiker

Az Index és társlapjai szereti lehülyézni az olvasóit, bár mostanában a választások kapcsán történt hülyézésnél egy pöttyet becsicskultak és elkezdték magyarázni a bizonyítványt. Ez engem különösebben nem érdekel, alapvetően nagy ívben teszek rá, mit gondolnak az olvasóközönségükről, szeretném elhinni, hogy a véleménynyilvánítás még szabad.

Ma arról írok, hogyan lettem ennyire gyanakvó. Írhatnám, hogy csak az autókereskedőkkel szemben, de sajnos nem lenne igaz, viszont velünk szemben már nem is elég erős kifejezés a gyanakvó.

Ebben (nem tudtam beilleszteni a linket valami miatt, de keress rá, hamar megtalálod a cikksorozatot)a cikkben írt először a totalcar arról, hogy én, mint használtautó vásárló hülye vagyok, szóval le lettem hülyézve.Meg te is, ha valaha vettél már használt autót. Mondom, semmi baj sincs ezzel, elmondom, hogy lettem én hülye.

1990-ben szereztem jogosítványt, 17 évesen. Az akkori, feloldódófélben levő MHSZ szétesőfélben levő autóparkján kezdtem tanulni, legtöbbet egy piros 120-as Skodával mentem, illetve 1200-es Ladák voltak még. Az én oktatóm nem MHSZ alkalmazott volt, csak valahogy besegített oda, ezért minden alkalommal azt az autót kaptuk meg, ami éppen bent maradt a telepen, mert nem kellett senkinek. A gyakorlati oktatás úgy nézett ki, hogy legalább fél-egy órát szereltünk, amíg az adott autót be lehetett indítani és elindulhattunk vele. Ha elindultunk és szerencsém volt, nem forrt fel a víz, vagy más műszaki probléma nélkül megúsztuk, akkor vezethettem egy kicsit, megtanultam, hogy hagyjak időt a váltónak a szinkronizálásra, hogy kell 30-cal menni, hogy a Volgát nem szabad Skodával előzni, mert annak 2x akkora a motorja, meg egyéb ilyen hasznos dolgokat. Elsőre megbuktam, aztán másodjára már ok volt minden. Ezek voltak az első élményeim, testközelből.

Persze gyerekként, vezettem már, meg ültem autóban, leginkább gömbszeműben, meg kockalámpásban, de volt jócskán Trabant, Dacia, meg Skoda is. Az első autó, amin a szárnyaimat bontogattam anyám Kispolszkija volt. Ezt a jogosítványszerzésem évének szentestéjén ripityára törtem. Fiatalság - bolondság, anyám örült, hogy élve megúsztam, máig meglep mennyire nem volt semmilyen szülői retorzió :-)

Ezek az autók olyanok voltak, amilyenek. Műbőr ülések, 4éves korára porrá rohadó Lada kasztni, kieső Trabant kerék, állandó olajkevergetés, elfelejtett benzincsap miatt elfolyó üzemanyag. Én ezen autókból is már csak az aljával találkoztam. A legelső saját autóm egy tizensok éves világoskék Zsiguli volt. Olajcsere? Szervizkönyv?? Az mi? Nem emlékszem, hogy valaha cseréltem volna olajat bármelyik autómban zsenge fiatalkoromban, sőt arra sem emlékszem, hogy anyám vitte volna a kispolszkit bármilyen szervizbe, bár lehet így volt, mindenesetre én az olajcserét úri huncutságnak tartottam. Téligumi? Ugyanmár, csak a kreszkönyvben valami volt 3 mondatban említve, hogy olyan is létezik, távoli országok egzotikuma.. Egyébként az első Ladámat kb a 3.hónapban törtem ropira, úgyhogy az autócsere hamarabb lett aktuális, mint bármilyen olajcsere...

A második saját autóm egy kombi 1200-es volt, velem egykorú, azaz 19-éves. Amikor megvettem, akkor volt teljesen felújítva, kihegesztve, lefestve, fúrt motorral. Ebbe már töltöttem olajat, emlékszem, főleg amikor már a kanyarban villogott az olajnyomásjelző. A betöltött olaj legtöbbször a közelben levő Ifákból és egyéb teherautókból származó fáradtolaj volt, sőt egyszer odáig mentem, hogy kipróbáltam, tényleg elmegy e a Lada mindenféle üzemanyaggal. Hát, huszonpár év távlatából elárulhatom ez egy hazugság. A gázolajat nem szerette, még 1:1-es higításban sem, szóval maximum úgy ment gázolajjal, ha 10 liter benzinhez maximum 2 litert öntöttem, de akkor is csörgött meg füstölt mint a barom :-)

Aztán volt még egy pár fiatalkori próbálkozásom, akkoriban indult meg a nyugati autók áradata. Nekem is jutott belőle egy-egy, például egy bordó Ford Taunus 1.6 csúszó kuplunggal, egy 127-es Fiat tenyérnyi lyukakkal, stb. Ezek az autók még abban a hervadt állapotukban is sokkal jobban mentek, sokkal modernebbek, sokkal kényelmesebbek voltak, mint amik előtte a kezemben voltak. Ebben az időben, volt jópár autóm még, Golf, Audi, Mazda, Ford, stb, ezeken keresztül jutottam el életem első - drága - nyugati autójáig.

Ami egy 1987-es VW Golf 1.6D CL volt. 600e Ft-ért vettem, ez 1997-ben rettenetes pénz volt, hitelt kellett hozzá felvennem, akkoriban olyan 80000 Ft-ot kerestem. A legdrágább autóm addig 100000Ft volt, de inkább olyan 30-40e Ft-ok körül. Úgy voltam vele, hogy ennyi pénzért már biztos jót kapok. Hát sajnos nem. Autós életem legnagyobb szívása lett belőle, máig bennem van a tüske.

Az eddigieket azért írtam le, hogy személtessem, bár már jó néhány autón túl voltam akkorra, akkor is tapasztalatlan voltam, milyen egy igazi, jó autó. Milyennek kellene lennie egy 10éves nyugati autónak. Ha úgy tetszik, hülye.

 Ma már tudom, milyen egy jó állapotú használtautó, a Citroenemet 10 évesen adtam el 160e km-rel, még új szaga volt. Volt egy céges Passat vagy 10éve a kezem alatt, 400e km-t futott már, új korától kezdve mi hajtottuk. Az újkori állapotához képest annyit lehetett észrevenni a 400e km után, hogy nagyobb gázfröccsre már kormolt rendesen.

Én nem régen értem abba a korba, hogy már megengedhetek magamnak egy-egy jobb autót, milliós összegért és már van némi tapasztalatom. Sok autóstársamnak viszont még ennyi tapasztalata sincsen, nem tudjuk, mi az a minőség, amit egy adott használtautótól adott futásteljesítmény mellett el lehetne várni. Én már tudom, de nagyon komoly tanulópénzt fizettem érte az évek során. A tapasztalat azonban mindegy is, bármilyen tapasztalt vagy, nem látsz bele az autóba. Nem látod milyen állapotban van a váltó, nem látod, milyen állapotban van a katalizátor, meg a többi rész.

És akkor jönnek kiváló autókereskedő barátaink és elmondják, hogy a magyar vásárló hülye, hmmmm... Lehet, ha azért hülye vagyok, mert szerettem volna valami jobbat venni? Hülye vagyok mert meg akarok bízni abban, aki elad nekem valamit? Igen, a szó szoros értelmében hülye vagyok, mert nem tudom, hogy néz ki egy jó használtautó? Az érem másik oldala pedig az az ember, aki ezt gátlástalanul kihasználja. Ő mi? Hogyan, milyen jelzőkkel írnánk le? A rémtörténetek száma végetelen. A fenti 400ezres Passat 180e Km-rel jött velem szembe, néhány héttel azután, ahogy a cégem eladta..

Bár nem az autókereskedő feladata, hogy engem mint hülye használtautó vásárlót felvilágosítson, hogy irreálisak az elvárásaim, de azért átverni sem kellene. És az átverés már ott elkezdődik, amikor a használtautón a komolyabb kopásra utaló részeket kicserélik, ideiglenesen feljavítják.

Én jónéhányszor belefutottam ilyenekbe, így lettem szocializálva. Azt tanultam meg, hogy a taxis átver, a használtautó kereskedő átver, a tüzépes átver, egyszóval aki lehet mindenki átver, vagy megpróbál átverni.

Hát így lettem én gyanakvó. Így lettem szocializálva. Az én szememben az autókereskedő egyet jelent a gátlástalan csalóval, semmibe nem nézem őket. Autót kereskedőtől én? Soha. Előbb leszek csuhás krisnatudatú hívő, minthogy mégegyszer erre adjam a fejem. (kereskedő alatt a neppereket értem, azaz jobb esetben egy murvás udvar, fabódé, eldobós cég, rosszabb esetben még ez sem)

 Te, aki esetleg fiatal vagy és autóvásárláson töröd a fejed, ha van rá lehetőséget, vegyél inkább valami olcsóbb újat, ha tudod, hogy sokáig szükséged lesz autóra. Inkább legyen fapad mint zsákbamacska. Ha nem opció az új, akkor pedig vidd el egy szervizbe a kiválasztott gépet állapotfelmérésre a vásárlás _előtt_. Az a 20000 Ft sok bosszúságtól fog megkímélni.

És miért a cím? Hogy egyszer még találkozunk? Van a közmondás, jössz te még az én utcámba.. Tisza Kálmán, te, aki anno a Golfot eladtad nekem fel vagy jegyezve. Nem olyan komoly haragtartás ez, nem gondolok erre minden nap. De ha egyszer valamilyen lehetőségem nyílik rá, és mondjuk találkozunk valamilyen helyzetben, biztos lehetsz benne, leverem rajtad azt a 600e Ft-ot.

A fekete sorscsapás

Azaz a II-es Golfom. 97-ben vettem, pénzem nem volt, az egészet hitelre. Egész pontosan személyi kölcsönre, vagy 40% kamattal, akkoriban nem nagyon voltak még alacsony kamatozású autóhitelek, legalábbis számomra ismeretlenek voltak.

Ott kezdődött, hogy kiderült, hogy ismerőseim mondták, 87-től már teliablakos volt a Golf oldalablak. Az enyémen meg osztott. Aztán egy alvázszám ellenőrzés kiderítette, hogy az alapján 85-ös. Kis iső múlva a fekete festés alól előtűnt a narancssárga és a bézs. Az autó eleje narancssárga volt a hátulja bézs. Kettőből volt összerakva. Az autó az akkoriban népszerű biztosítózás alanya lehetett, ami azt jelentette, hogy összetörték, felvették rá ismerős segítségével a biztosítási pénzt, majd valahogy összetákolták és eladták. Emelett hidegben nem indult, szereléskor derült ki, hogy már volt fúrva, szóval jónéhány millió kilómétert maga mögött tudhatott.

Nem tudnám megindokolni, miért vettem meg, miért nem vittem vissza, ma már nem vennék meg ilyen autót, sőt a közelébe sem megyek. Akkoriban fiatal voltam, azt gondoltam én mindent tudok, azt hiszem törvényszerű volt, hogy csalók áldozata legyek. Meg itthon sajnos nem nehéz csalók áldozatává válni, inkább az a ritka, ha valaki tartósan megússza.

Olyan 800e Ft-ba került nekem az az autó összesen, kb annyit buktam rajta, ami nagyon súlyos pénz. Nem felejtem el.

A bejegyzés trackback címe:

https://wannabemotoros.blog.hu/api/trackback/id/tr7313837758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.