Gépjárműparkom története és egyéb témák

Nagymotort kéne venni és egyéb napi témák

Good Bye Citroen!

2018. február 13. - wannabebiker

Hát vége, ennek is, eljött.

Nem egész 6 év után, 2012.júniusában vettük meg Nyíregyházán a Renault szalonban. 3 napja, vasárnap elbúcsúztunk egymástól, eladtam.

2012-ben egy Fiat Stilóm volt, világoskék színben, az automata klímás jobban felszerelt változat. Tíz éves volt, a futóműve kezdett már egy kicsit elfáradni, már nem siklott át puhán az úthibákon, az első sárvédő alján, ahol mindig felverte a sarat, a festék már lekopott.

Ettől még egy jó autó volt, az utasülés foglaltságjelzőjének a típushibája természetesen nálam jött elő, de az üléslap cseréjével mintegy 40000 Forintért 78%-ban sikerült megoldani a hibát. Azért csak 78%-ban, mert az ülőlap cseréje után 100 esetből már csak 22 szer világított a hibajelző, ezen már semmilyen vajákolás nem segített, mint pl az ülés alatti csatlakozó tisztítása, ráolvasás, vagy szemmelverés, esetleg ima az ülőlapok istenéhez. Aztán akkoriban volt egy barna pikaccsu, ami mellett minden nap elmentem. Valahogy megragadt bennem a típus és valahogy keletkezett egy inger, hogy nekem egy olyan kell. A pénzem megvolt, no nem újra, a Stilót hamargyorsan eladtam (400eFt bukta a vételárához képest 4 év és 40e km használatért) és némi keresgélés után megvettem a Cipit.

Akkoriban jópárat megnéztünk, született is róla néhány bejegyzés itt ezen a blogon és végül emellett a metálbarna Tendance felszereltségű modell mellett döntöttem. Egy tulajos, valós 109e km, manuális klíma, egy utólagosan fényezett elemmel, acélfelni dísztárcsával, kopott gumival, a legdrágább példány volt akkor a környéken 1,7 M Ft-ért. A kereskedő a Stilómra akkor 500e Ft-ot mondott, mi 700e Ft.-ért adtuk el, 900e Ft-ot ért  (volna, ha nem éppen a legsötéttebb hitelválság idején lettünk volna).

Már a vásárláskor is hiányoztak azok az extra felszerelések, amivel a Stilo elkápráztatott bennünket, automata fényszórók, esőérzékelős ablaktörlő, automata klíma, a (Ladákhoz képest) brutális teljesítmény, de akkoriban sokkal fontosabb volt a makulátlan állapot és a manipulálatlan futásteljesítmény, mint néhány extra, ezért vettem meg ezt a példányt. A Stilót 150e Km-rel vettük, de ebben soha nem lehettem biztos, mert akadtak a tekerésre utaló nyomok, és állandóan fostam, hogy emiatt tönkremegy. 

Aztán később ez is lett a válóok, hogy nem elég a jó állapot, ha az autó buta. Ha az ember megszokik valamit, onnan nagyon nehéz visszalépni egy alacsonyabb szintre, legyen az bármi. Ráadásul azóta volt több céges autóm is, amik nagyon jól fel voltak szerelve és nagyon éles kontrasztként mutatták a Cipi szegényes felszereltségét.

Ettől függetlenül az autó megjelenését a mai napig nagyon szeretem, az enyém gyönyörű darab volt, ebben a fahéjbarna színben. Sajnos egyre több karc és parkolási sérülés volt rajta, amit szinte a saját bőrömön éreztem. Ezek tipikusan azok a fajta sérülések, amiknek a kijavítása drága és körülményes, viszont rengeteget rontanak az autó esztétikai értékén. A hatalmas mérete ellenére a vezetőülést soha nem tudtam rendesen beállítani magamnak, hiányzott még vagy 5 centi a üléssínből, a kormány csak magasságában állítható. Ezt az autót a külseje adja el, az nagyon el van találva, beülve már inkább látszik, hogy ez egy olyan kor szülötte, amikor a gyártók már mindenben igyekeztek faragni a gyártási költségeken, olyan dolgokon is, ami a felhasználói élményt nagyon rontja. Például a monokróm azaz egyszínű digitális közpoti óracsoport. Ha finoman szeretném kifejezni magam, akkor azt mondom, hogy megszokást igénylő, egyébként meg egy gagyi szar. Hogy néz már ki? Egyébként kb annyira meg lehet szokni mint a digitális kvarcórát, most már rendesen gondot jelent leolvasni egy mutatós sebességmérő órát :-D

A csomagtartóját szerettem, elég nagy, a hátsó üléseket könnyen ki lehet venni - egyenként a hármat -, szóval jól pakolható, elfértek benne a gyerekek, nekik elég nagy volt a lábterük. A háttámla hiába állítható hátul is, ennek ellenére meglepődve tapasztaltam, hogy a gyerekeim panaszkodtak, hogy hátul nem kényelmes az autó. Persze ez relatív, kispolszkiban még nem ültek :-)

Az autót tehát összességében szerettem, egész megbízhatónak is bizonyult, egyetlenegy nem tervezett szerviz volt, amikor eloxidálódott az akksi vezetéke. Ezen felül cseréltük a kuplungot, a vezérműszíjat, féktárcsákat, betéteket, gumit, akkumulátort, egyszóval azokat a dolgokat mindent, ami 5-6 évet bír ki egy autóban. Szóval nem mondanám, hogy maga a típus szervízigényes, mert nem az, a fent említett dolgok mind a használtautó jelleg miatt megnövő rizikók miatt voltak.

Volt egy két bosszantó aprósága, amit nagyon utáltam, az egyik ilyen az ablaktörlője. Erről is üvölt, hogy ócsóér kellett valamit faragni. A szakaszos törlő csak egyféle intervallumon működött, ami semmire nem jó. Úgyhogy vagy szinte állandóan ment a törlő vagy kézzel kellett kapcsolgatni, ez kb a kettes golfom színvonala volt. Ezen felül a lapát ugrálva, hangosan törölte az ablakot, bár ez a lapát cseréje után jobb lett. Aztán a váltója. Lehet vele váltani, de hosszú utakon jár, nem kellemes érzés nyúlkálni hozzá. Ha azt akarod, hogy menjem, akkor viszont kell váltogatni, előzésnél a 109 lovas 1,6 os motor mellett is vissza kell rakni háromba, hogy legyen valami. A legolcsóbb kivitel sorjás egyszínű szürke műanyagjai az utastérben, eléggé gáz. 

A fogyasztása 6.3 - 9 literig alakult, átlagosan valahol 7 és 7,5 liter között 70% város és 30% egyéb használatban, ez nem is olyan rossz egy ekkora és ilyen nehéz autótól, bár a jó nem itt kezdődik. Az autópályán, nagy fordulaton megindul, olyankor a hangja is egész sportos, viszont cserébe ilyenkor rengeteget fogyaszt, a pillanatnyi fogyasztásmérő 9 és 10 litereket mutat, úgyhogy ha nem akarsz 400km-ént tankolni, akkor szépen beállsz 100-110re, úgy meg már mit ér az élet?

Szóval ez egy kívülről mutatós, belülről viszont láthatóan olcsó autó, nem túl drágán, ugyanis a Citroenről elmondható hogy olyan, hogy értéktartás nem létezik. A Citroenek valahol a legolcsóbb vállalható nyugati autók a Suzukik mellett. Sokkal rosszabb sajnos a megítélésük, mint amit valójában érdemelnének, ez jó annak aki ilyet vesz használtan, rossz annak, aki ezeket eladja.

December 31.én kezdtem el hirdetni a hahu.-n 1.2 M-ért, senki sem hívott, illetve rögtön a megjelenés másnapján hívott valaki az ország másik végéből, végigkérdezte amit írtam a hirdetésben és ennyi. Aztán egy hónapig semmi. Levettem 1.1M-ra az árat, akkor már hívtak, többek között az, aki megvette. Volt egy pár, aki azonnal megnézte, de azokból nem lett semmi, volt egy pár kereskedő, megvásárolnám az autóját sms-ekkel, egy idióta beszámítási ajánlat, és ennyi.

Mivel én tovább akartam lépni, elfogadtam a helyi házaspár 1M Ft-os ajánlatát, ami valójában 980, mivel az átadás előtt még leműszakiztattam az autót. Nem baj, így nyugodtan alszok, hogy a kocsival minden rendben van, nem kell fosnom, hogy visszajönnek cigánykodni.

6 évig velünk volt, végigcsináltuk vele a költözést, megjártuk többször a Balatont, Budapestet, Németországot, Ausztriát, rengeteget csavarogtunk, hurcolta a nagybevásárlásokat, vontatta haza a lomokat, jó kis autó volt.

Utódjaként sokáig C4 Pikasszót szerettem volna, dízelt, de aztán megjött az eszem és letettem erről. Nem gondolom, hogy egyhamar újra Citroenben fogok ülni, pedig szeretem a típust, nekem nincs bajom a franciaságával, szeretem a kretén megoldásait. Újként sajnos nem engedhetem meg magamnak, 7,5 M Ft körül lenne egy új C4 Grand, az meg túl sok, így szerintem a Citroen márka és én örökre búcsút intünk egymásnak.

Good Bye Cipi, köszi, hogy velünk voltál!

És mint minden végben ebben is benne van egy újnak a kezdete:

Ma 10órakor adtam le a megrendelést egy vadonatúj Suzuki SX4 S-Cross autóra metálkék színben :-D

yipíííííííííííííííííííííííííí

 

A bejegyzés trackback címe:

https://wannabemotoros.blog.hu/api/trackback/id/tr1513664342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.